Esőváró

Julcsinak

Ha az utcán

járok-kelek,

úgy érzem, a

világ kerek.

Mindenkinek

jó a kedve:

meg lehetünk

elégedve.

Nem kell hogy a

szívünk fájjon,

minden szép e-

zen a tájon,

itt ligetes,

ott meg bankos,

kicsit puccos,

kicsit punkos,

takaros – sőt:

takarékos! –,

csak: nem elég

csapadékos.

Az meg aztán

pláne fura,

mért van folyton

kánikula.

Hadd kérdezzek

egy butát:

ki szeretne

hőgutát?

Mindnyájunknak

jobban esne,

ha egy kicsit

többet esne,

viszont a nap

– jut eszembe! –,

nem sütne pont

a szemembe!

Maradjunk a

merő ténynél:

nincs szörnyűbb a

verőfénynél,

s akik ehhez

ragaszkodnak,

teljes joggal

panaszkodnak.

*

Szép időnk lesz,

ha jól látom...

– hőbörög az

anorákom.

Esernyőm is

háborog:

hol késnek a

záporok?

Várni..., várni...

idegörlő!

– tűnődik az

ablaktörlő.

Esőember?

Lepacsiznám!

– menőzik a

gumicsizmám.

Így a felleg:

Az a helyzet,

nekünk itt már

befellegzett.

Leüzent a

hivatal:

Kéne egy kis

zivatar!

Ezt nézzétek

nekem mim van:

madár költ a

kapucnimban!

Esőcseppek!

Sorakozó!

Kiszáradt a

homokozó!

Túlzásokkal

él a csúszda:

Bárcsak minden

vízben úszna!

Szól a kátyú:

Mindent bele!

Úgy lennék már

újra tele!

Rozsda után

rí a vödör,

tócsa után a kis

gödör,

próbálkozunk

mi is, naná:

beállunk egy

felhő alá,

de a felhő

jön is, megy is.

Befürödtünk.

Én is, te is.

*

Szép is volna

bőrig ázni,

nyakig sárban

dagonyázni,

minden rossznak

véget vetni,

pocsolyába

lépegetni,

jó dolgokban

dúskálni,

vizes járdán

csúszkálni,

gilisztákkal

barátkozni,

csigákkal is

találkozni...

Ne hallgassunk

tovább: juhé!

Jár nekünk egy

jó kis zuhé!

Elég volt a

lézengés!

Kezdődhet az

égzengés!

Ne fáradj az

érveléssel:

villámmal meg

jégveréssel...

Az lesz csak a

jóleső,

ha potyog ránk

az eső!

Ne kókadozz

magadba’!

Szaladjunk a

szabadba!

Halljuk meg az

idők szavát:

szívjuk be az

eső szagát!

Egy csepp? Két csepp?

Nem elég!

Szakadjon le

ránk az ég!