A Trabantfejű Nő

 

                                                    egy Szilágyi Lenke-fotóhoz

 

Ez itt a régi

kettes út, a

Vác felé menő,

emitt egy pompás sárkupac,

amott egy szép fa

nő,

a háttérben a lomha köd s a

Pólus Palace Hotel Göd,

s habár kevésbé feltűnő,

a kép sarkában ott ül ő:

a Trabantfejű Nő.

A Trabantfejű Nő kevéssé formatervezett,

de azt mondják, az út a cél,

akárhová vezet,

az a fő, hogy korrekt,

bátor,

nem fut el a problémáktól,

rögtön szól, ha vétkezett

(a betétlap pont elveszett, de

minden más, az rendezett),

s ha nem köhög a karburátor,

elmegy bárhová magától,

hazafelé hoz tejet,

csokit, kólát, kenyeret.

 

Az tény, hogy sokat fogyaszt, ámde csakis

Pepsi Maxot,

s ha minden kötél szakad, néha bekap egy

Xanaxot,

szív és gyújt és kipufog és helyt áll minden fronton,

s ha mégis minden összedől, még mindig ott a

Frontin,

a főnökével nem vitázik, nem kötekszik, és

ha teheti, hát kerüli az

összeütközést,

lengéscsillapítón él és

túlélésre hajt,

de egyre inkább képtelen bevenni a kanyart,

s ha időközben csődöt mond a

vértisztító

léböjt

kúra,

akkor itt már nem segít a

téli

gumi

garnitúra:

kipördül a padkára, és máris ott a bukfenc,

inni kezd és

hármasával szedi a Seduxent,

a férje lassan rá se néz, hiába minden áldozat,

a szexuális téren nyújtott

turbó

delux

változat,

 

a fék kopott,

a kaszni csúf,

a futóműve direkt randa,

nem csoda, hogy beelőz a

ford ká meg a

fiát panda,

visszasírja Zánkát meg a

jugó-magyar diszkót, de ha

társaságba keveredik,

megeszik a

disznók, úgyhogy

inkább fut,

meg szervizbe jár, mutatja a a szelepeket,

bowden-cserét reklamál,

meg légkondit,

meg szeretetet,

éjjelente fölriad, sír,

fészkelődik, izeg-mozog,

nem hagyják őt nyugodni az

elektromos

injektorok,

ami persze érthető,

ha beázik a pléhtető,

de az már pláne borzasztó,

hogy nem porlaszt a

porlasztó,

és ahelyett hogy egyetemre járatná a gyereket,

a hátsójából mindenféle

fittyfirittyet ereget,

 

a fék kopott,

a kaszni csúf,

a futóműve direkt randa,

nem csoda, hogy beelőz a

ford ká meg a

fiát panda,

visszasírja Zánkát meg a

jugó-magyar diszkót, de ha

társaságba keveredik,

megeszik a

disznók, úgyhogy

inkább fut,

meg szervizbe jár, mutatja a a szelepeket,

bowden-cserét reklamál,

meg légkondit,

meg szeretetet,

éjjelente fölriad, sír,

fészkelődik, izeg-mozog,

nem hagyják őt nyugodni az

elektromos

injektorok,

ami persze érthető,

ha beázik a pléhtető,

de az már pláne borzasztó,

hogy nem porlaszt a

porlasztó,

és ahelyett hogy egyetemre járatná a gyereket,

a hátsójából mindenféle

fittyfirittyet ereget,

 

ha meggondoljuk, nem is lehet

más szempontunk szinte,

csak a

károsanyag-kibocsátás

megengedett

szintje, úgyhogy

énszerintem akkor járunk el az ügyben helyesen, ha

nem hagyjuk a megfelelő

rubrikákat

üresen,

és ahelyett hogy beszélünk a lehetséges ártalomról,

megpróbáljuk villámgyorsan

kivonni a

forgalomból,

társadalmunk egészséges klímája a tét:

a Trabantfejű Nő szennyezi környezetét!

 

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)