Márciusi kesergő

talpra magyar hí a haza

budakalász sajókaza

húsz esztendő nem a világ

kinek karó kinek virág

ah, szabadság nem virul a

nincs rá recept se pirula

nem egy fillér de két tallér

fekete kéz fehér gallér

sehonnai bitang ember

ki most ha kell szólni nem mer

benne van a bibliába

ott a helyük indiába

miattuk van minden bajom

élek sovány tejen vajon

ha még egyszer azt üzeni

mindnyájuknak el kell menni

jó cimborám ne légy nyuszka

nincs mögöttünk már a muszka

belső ellen ütött rajtunk

levágjuk vagy fejet hajtunk

egy a tábor egy az ellen

induljunk hát magunk ellen

ne rugózzunk rajta mért is

ha mindjárt az ingemért is

aki magyar sose henyél

van még szőlő kölcsön kenyér

ne bánkódjék senki köztünk

csak amink van abból főztünk

gyöngy az élet alapjába’

kossuth lajos kalapjára

annyi áldás szálljon rája

ne járjon any-

nyit a szája

hajszálanként mint a boldog

fodrászkellék-mintaboltok

sötétek és világosok

volt-erdők és ó-nádasok

árok árok de mély árok

kis vitézek bach-huszárok

jönnek-mennek lobogtatnak

megint jőnek kopogtatnak

csendes most már újra csendes

aki úgy dönt azzal rendes

egyik keres másik talál

rend lesz végre hó és halál

avagy virág vagy te hazám?

azért veszed ilyen lazán?

ma leszárad holnap kinő

szörnyű idő szörnyű idő

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)