pedig nem

eközben 

a sarkon túl 

a messzi-messzi Hungárián

túl a hideg síneken és 

minden hűvös teórián

galaktikus forróságban 

villanásnyi jégeső

koncentrál a város mint a 

földbe ásott gégecső

büdös barna bácsika egy 

kétszázasért rád ragyog

űzött kis nő jegyzetelget 

magában (ez én vagyok)

új padokon régi testek 

ülnek mint a zsák

töltekeznek mint a körbe 

betonozott fák

élő 

halott hasonmásom fut a saját

árnya elől

komoly lépést fontolgat de

elugrik egy

roller elől

adódik a túlélésre

éppen elég ok

nincs jobb díler mint a szél a

legjobb drog a szmog

minden újabb fuvallat a 

bensőnk felé tör

üdít táplál és felvidít 

mint a csíki sör

félszobányi sárga fűben 

rommá ázott rökamié

hangyamintás papírtányér: 

itt A Whopper Mindenkié

égi

jelek mindenféle

földi jelenség

látványos de kevésbé szép

embertelenség

belefutsz egy falba hoppá 

megütközöl magadon:

lehetett-e volna vajon 

szebben jobban szabadon

senki sincs a téren mégis 

elindul egy hinta 

most egy ezredmásodpercig 

egész olyan

mintha